Michael Stipe-ot mosolyogni látni koncerten? Ez lehetetlen - mondhatná, aki már látta élőben az R. E. M.-et. (Budapesten korábban kétszer léptek fel.) Az együttes szárnyalását, lubickolását talán más nem bizonyíthatja jobban, mint az egyébként általában visszafogott és halk énekes vidámsága és felszabadultsága. A koncert egyik felemelő része volt, amikor Stipe leszaladt a színpadról a küzdőtér két oldalát elválasztó folyosóra és a közönség között énekelte a The One I Love-ot, miközben megérintette a felé nyújtott kezeket.
Az R. E. M.-et ért kedvező változás fokmérője a néhány hónappal ezelőtt megjelent Accelerate című album, amely az elmúlt évek sikertelen és gyenge lemezei után visszaidézi az 1980-as években hallott frissességet. (Megelőző lemezüket, az Around The Sunt még a zenekar tagjai sem szerették.) Az új lemezről sok dalt játszanak, és ezt mindenki örömmel fogadja.
A remek dalokat végig színes kavalkád kíséri: a színpad hátsó részén, valamint a két óriáskivetítőn folyamatosan változnak a képek és a színek: minden számban más színkombináció - a leggyakoribb a piros és a fekete - festi be a zenészek arcát. Látványos show, miközben a zene élvezhetőbb minőségben szól, mintha cd-ről menne. Peter Buck gitáros és Mike Mills basszista tökéletes összhangban hozza az alapot, de a kiegészítő zenészek, elsősorban a turnédobos (az R. E. M.-nek több mint tíz éve nincs állandó dobosa) is nagyszerűen teljesít. Bad Day, Drive, Hollow Man - egyik jobb, mint a másik. Stipe az egyik dalban még szájharmonikázik is. (Jól csinálta, de azért az se lett volna rossz, ha a futamokat a turné egyik amerikai állomásán velük színpadra lépett Johnny Marrtól, a Smiths egykori gitáristenétől, a szájharmonika nagymesterétől hallhattuk volna…)
Peter Buck korábban nyilatkozta valahol, hogy a dalok minden este cserélődnek; összesen mintegy 80 dalt rotálnak. Van miből válogatni, hiszen 1980 óta csak sorlemezből 14-et csináltak. z R. E. M. az idei Sziget fesztivál talán legjobb koncertjét adta. Ahogy a Drive-ben Michael Stipe énekli: "Hey kids, rock 'n roll, nobody tells you where to go" (Hé kölykök, rock 'n roll, senki nem mondja meg, merre menjetek). Nos, ezen az úton tovább, az a biztos. |
