Leggyakrabban popénekesnőként emlegetik, jóllehet a rock és az alternatív zene sem idegen Kate Bushtól. Az angol énekesnő 50. születésnapját ünnepli, s ma is büszke lehet külsejére. Ha számvetést készít az elmúlt évtizedekről, nem kell szégyenkeznie, listavezető dalai és albumai jelzik, hogy szép utat járt be.

Kent grófságban, Bexleyheathben látta meg a napvilágot 1958. július 30-án. Abszolút művészcsaládba csöppent: anyja ír népi táncos volt, apja zongorázott, testvérei folkzenével foglalkoztak.

Ő maga tizenegyéves korától zongorázott, zenét szerzett. A család egy közeli barátja beajánlotta őt David Gilmourhoz, a Pink Floyd együttes gitárosához, aki "besegítette" az EMI-hoz. Az iskolát félbehagyva 16 éves korától csak a zenével foglalkozott.

Ajánlás nélkül is szépen nyomult előre - éppen csak betöltötte a húszat, amikor Wuthering Heigths című saját szerzeményével vezette a brit listát és több európai ország listáját. Két évvel később, a "védjegyének" számító, Babooshka című dala Ausztráliában 1., Angliában 5. helyezett volt.

Az a bizonyos kiugró siker, a Wuthering Heights Emily Bronte: azonos című, magyarul Üvöltő szelek címen ismert romantikus regényének zenés illusztrációja. A dal jó ajánlólevélnek bizonyult pályafutásához. Első albuma, a "The Kick Inside" is éppen harminc éve jelent meg, valamennyi dala saját szerzemény volt. Kate Bush volt az első angol énekesnő, akinek saját dalaival sikerült magát az élre verekednie.

A Lionheart című második lemezét európai turnén mutatta be. A Babooshka sikere után a Never For Ever és a Hounds Of Love című album, valamint első gyűjteményes lemeze, a The Whole Story is az albumlista éllovasa volt.

Bush sokáig hűséges maradt az EMI-hoz. Kiadója This Woman,s Work - Anthology címmel jelentetett meg nagy sikerű összeállítást dalaiból. Kate végül az amerikai piaci sikerek reményében szerződött a Columbiához, de ezek a várakozásai nem teljesültek - talán a Running Up That Hill című lemezét leszámítva, de ez is elmaradt az élmezőnytől. Azzal vigasztalódhatott, hogy angliai és európai rajongói nem fordultak el tőle.

Az 1993-ban megjelent, s Amerikában is listára került The Red Shoes című albuma után csak 1999-ben jelentkezett egy válogatással. Közben dolgozott, többek között Captain Beefhearttal, Prince-szel, s közreműködött Roy Harper és Peter Gabriel több lemezén, és filmezett is. Legutóbb 2005-ben az Aerial című kitűnő sorlemezével és több válogatással jelentkezett.

Ha Grammy-díjat nem is sikerült begyűjtenie (noha több jelölése volt), de az elmúlt évtizedekben számos rangos zenei elismerést bezsebelhetett a kellemes hangú énekesnő. Kapott Ivor Novellót, elismerte képességeit a Melody Maker, a New Musical Express, volt már Brit Awards-a, Q Awards-a is. A "nyeretlen" dalai miatt sem kell azonban szégyenkeznie.