Három év kihagyás után jelent meg Britney Spears Femme Fatale című lemeze, amelynek turnéja 2011 augusztus 30-án érkezett Budapestre.

A show alatt Britney Spears mellett tíz férfi és hat női táncos lépett színpadra. Az I Wanna Go című dalban Britneyvel előre kiválasztott rajongók táncoltak együtt, egy szerencsés férfi pedig a How I Roll című számban a nyakában tarthatta az énekesnőt. A felszerelést a turné során harminc kamion, hat teherautó és nyolc busz szállítja városról városra, a színpad felépítéséhez két nap és mintegy száz helyi technikus segítségére volt szükség.

A 29 éves amerikai énekesnő már sem hangzásában, sem energikusságában nem a régi, de a kurta, és néha bizony csöppet sem előnyös fellépő ruhákat elnézve ezt mintha kissé nehezére esne elfogadni.

Pedig senki nem vetné a szemére, hogyha a harminchoz közeledve, két gyerek után kifinomultabb stílusra váltana. Félreértés ne essék, Britney most is csinos, és ahhoz képet, hogy milyen zűrös éveket tudhat maga mögött, jó formában is van, de kissé berozsdásodott. A show igazán látványos volt, különösen, ha visszaemlékezünk egynémely világsztárra, aki nagy csalódás okozott azzal a szegényes produkcióval, amivel nálunk színpadra lépett. A fényeffektek lenyűgözőek voltak, a mozdítható díszlet és a jelmezek szinte két dalonként lecserélődtek, mégis valahogy az az érzésem támadt, hogy mindez csupán a pajzs, ami mögé Britney elrejtőzik.

Hangi kvalitásaiból nem sokat hallhattunk, ami részben annak köszönhető, hogy Britney az utóbbi években a kényelmesebb elektronikus zene irányába indult el, a mesterséges zajok és torzítások jótékonyan körbebugyolálják a gyöngülő emberi énekhangot, másrészt viszont – és sajnos azt kell mondanunk, hogy szokás szerint – a hangosítás csapnivaló volt. Az emberben felmerül az a gonosz kis gondolat, hogy a kettős hang és a dübörgés mintha szándékosan azt a célt szolgálná, hogy senki ne vegye észre, ha az előadó lazán végig playbackelné az estét.

A rajongók nagy csalódására túl sok volt az ismeretlen, slágergyanúsnak nem igazán mondható, és a régi Britney-től stílusidegen új dal, és alig-alig csendültek fel a tinisztár korszakból származó sikernóták, mint például a Baby One More Time, amit viszont lelkes ovációval fogadott a közönség, ezzel is jelezve, hogy valami ilyenre számítottak, amikor jegyet váltottak.

Mindezek ellenére nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy a koncert rossz volt. Egyáltalán nem. A jól kitalált és összeállított műsor remek atmoszférát teremtett, még ha a számok közt a nagykivetítőn megjelenő kis epizódok narrációját a már előbb említett hangosítási problémák miatt nehezen lehetett is érteni.

A „húha” élményre viszont a show végéig várni kellett, amikor is a legutóbbi sikernóta, a Till The World Ends dallamaira az egész színpadkép őrületes forgataggá változott: volt ott villámlás, mini tűzijáték, füst, lézer show és az őrület tetőfokán megjelent Britney fenn a magasban, mint ezüst szárnyait széttáró angyal.

Ám amikor kihunytak a fények, a lassan eloszló füstben megjelent egy aprócska, aranyszőke kisfiú a színpad közepén. Épp csak egy pillanatra, aztán a femme fatale kézen fogta, integetett egy kicsit, majd elvitte aludni a kisfiát. /nol.hu, mti, nepszava.hu/